Több, mint 500 embert hurcoltak el Miskolcról egy kényszermunkatáborba, köztük sok gyereket. Örökre az emlékünkbe vésődhetett 1952.
Miskolc legsötétebb napja alkalmából tartott megemlékezést kedden az Éltető Lélek Alapítvány és a Magyar a Magyarért Alapítvány a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. Köszöntőt Holndonner Ferenc, az Éltető Lélek Alapítvány kuratóriumi elnöke és Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány alapító tagja mondott, a részletekről a Minap.hu számolt be.
„Vannak miskolciak, akik nem engedik, hogy a feledés homálya burkolja be azt a sötét éjszakát, amikor a családokra rárúgták az ajtót, akik között kiskorúak is voltak. A hortobágyi Borsos tanyára vitték őket, ahol hónapokon-éveken át emberhez méltatlanul hodályokban laktak, disznóólakban éltek. Egyik óráról a másikra elvették vagyonukat, megsemmisítették egzisztenciájukat, nemkívánatos elemként bélyegezték meg őket – emlékeztetett Várhelyi Krisztina.
Az ÁVH által irányított műveletet a legnagyobb titoktartás és szervezettség jellemezte. A végrehajtó szervek válogatás nélkül deportáltak egész családokat, sokszor az éjszaka közepén, csak néhány percet, esetleg órát hagyva a készülődésre. „Miskolcon 1952. június 25-én éjfél és hajnali 3 óra között történt a kitelepítés. Három óra alatt 550 embert vittek el a városból úgy, hogy reggel senki nem tudta, hogy itt voltak. A vagonírozás Miskolcon a Gömöri pályaudvaron, Sajószentpéteren, Sajóecsegen, Hernádnémetiben és Nyékládházán volt. Egy vagonban két családot szállítottak el. Mindennek nyomát az újságokban, a levéltárakban hiába keressük”- idézte fel Holopcev Péter történész.
(A borítókép illusztráció)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
